Totális depresszív állapotomban egyszercsak erőt vettem magamon és kimondtam: elég ebből, ez csak a fejemben létezik. Tudom mire vágyom, tudom mit akarok, tudom mi izgat fel. Ezért tenni fogok ezen gondolatok ellen..
Tudatosult bennem, hogy a depresszióm ebből fakad. Megértettem, hogy a depresszió csak egy tünet. Egy jelzés a testemtől, hogy problémája van. Így úgy határoztam, a gondolatokkal kezdek el foglalkozni. Interneten sajnos kevesebb infó volt a kényszeres dolgokról mint mondjuk a szorongásról, de így is igyekeztem a nekem hasznos részeket kiszemezni. Ekkor olvastam a gondolat-stop módszerről, a fóbiákról és arról, hogy ez tök normális dolog minden embernél.
Megértettem, hogy a magamba fordulásom miatt kezdtem indokolatlanul sokat koncentrálni erre. Ennek köszönhetően, bár lassan, de kezdtem megnyugodni. Ekkor ismerkedtem meg egy lánnyal akivel aztán egy évet voltam együtt. Bár a kapcsolat nem volt fényes, nekem mégis sokat segített, hogy nem vagyok szexuálissan csőd. Ebből megtanultam, hogy ez az egész csak az agyam hazugsága volt amit én túlpörgettem magamban. Megerősödtem..
