Évnyitó után egy héttel járunk. Minden tökéletes, minden fasza. Újra fiúiskola, de ezt nem bánom. Végre azt tanulom amit szeretek. Szorongás elmúlt, így végre újra fiatal lehettem.. Kereken egy hétig.
Ezen gyógyulásomnak volt egy kellemetlen mellékhatása. Jóval többet agyaltam, elsősorban magamon, ami így egy enyhe hipochondriás állapot felé vitt el. Magamra fókuszáltam, nagyrészt a tünetek, késöbb a megoldás keresése miatt.
Egy hét telt el, mikor megszületett egy újabb gondolat. Ez most más volt mint az elöző. Nem volt fizikai tünete, inkább csak az agyamba épült be. Mint amikor egy számot hallunk és egész nap azt dúdoljuk. Ez egy ijesztő, egy jóval ijesztőbb 'felismerés' volt.. és ha most megengeditek, nem szeretnék ebbe mélyebben belemenni. Legyen elég annyi, hogy a férfiasságomat kérdőjeleztem meg.
Tudni kell rólam, hogy ekkoriban voltak szexuális problémáim. Egyrészt nem volt normális kapcsolatom még, másrészt ha volt is, voltak problémák. Sokáig féltem a nőktől, és féltem, hogy soha nem lesz olyan ember aki mellettem akar lenni.
Ez egyre szorongóbbá tett, hisz tenni nem tudok ellene mert nincs kivel, de mégis kellene egy nő akin bebizonyíthatom magamnak a félelmeim alaptalanságát. A szorongás visszatért, bár most nem ettől az érzéstől féltem, hanem a gondolattól, hogy nem vagyok alkalmas szexuális együttlétre (Nem voltam szűz, de nem volt jó egy aktusom sem eddig..)
Megszületett a kérdés is: mi van ha meleg vagyok? Mi van ha nekem nem is a nők tetszenek? De rögtön ott volt a válasz: nekem nem tetszenek a férfiak. Nem akarok sem szexuálissan sem más formában férfival lenni. Bizonyítani nem tudtam magamnak így maradt az örjítő gondolat, az ördögi kör, hogy mi van ha nem a nőket szeretem?
Újabb olvasás vette kezdetét. Vajon mi lehet ez? Találtam is egy ilyen magyarázatot ami szerint kényszergondolataim vannak. Olyan gondolatok amik megszületnek, szinte bárkivel, de mégsem kontrollálható mert félelmet szül.
Mondanom sem kell, még szarabb lett az állapotom mint a három hónap alatt. Totális összeomlás, mert ott még láttam kiutat, de itt már nem. Nem volt fizikai tünet, csak maga a gondolat ami folyamatossan ismétlődött. Újra dekoncentrált lettem aminek a végén erőteljes depresszív fázisba zuhantam. SSRI-ket szedettek velem amik nem hoztak eredményt, így maradt a megfoghatatlan rettegés. Ez rányomta mindenre a bélyegét amit akkoriban csináltam. Semmi barátnő, még csak futó kapcsolat sem..
Újra rettegtem és nem tudtam mit tegyek..
