Tanúlság?
Van. Sok van.. Én sokat tanultam. Legfőkébb azt, hogy megértettem: semmi sem történik ok nélkül. Egy szorongás, egy pánik, egy depresszió nem egy olyan dolog amitől rettegnie kell bárkinek is. Én azt sem hiszem, hogy ezek betegségek lennének. Ha az lenne, a testünk nem akarna így jelezni nekünk. Nem léteznének ezek, hisz evolúciós szempontból semmi haszna nem lenne.
Van haszna. Mégpedig az, hogy a szervezetünk így jelez, ha valami nem stimmel. Ha valamit rosszul csinálunk. Erre jó példa a terhesség utánni depresszió. Az is olyan dolog ami nem szól másról mint, hogy az anya fél attól, egyedül marad, nem tudja felnevelni a gyerekét..stb.
Ezek nem másból táplálkoznak mint a félelem. Attól a pillanattól kezdve, hogy kimondjuk: nem félek az érzéstől, mondjuk egy szorongás esetében, azonnal elmúlik minden. Onnédtól, hogy szembe merünk nézni ezekkel a 'démonokkal' minden megváltozik. Amint nem menekülni, hanem megoldani akarjuk rögtön minden könyebbé válik. És ha van valaki akinek ezt elhihetik, akkor az én vagyok. Én gyógyszerek nélkül, pusztán azzal, hogy kimertem mondani, nem félek ezektől, meggyógyultam.
A gyógyulást szó szerint kell érteni. Néha szorongok, de nem félek. Múló érzések, nem több. Ritmuszavarom is van, de attól sem félek. Megértettem, ez is olyan ami mindenkinek van (nekem sokat segített az, hogy akár napi ezer félreverés sem kóros, így az én napi egy kettőm, amit megérzek, semmi..)
Azzal, hogy ezeket elmeséltem, segíteni szeretnék mindenkinek aki hasonló problémákkal küzd.
Írjatok levelet és megpróbálok olyan szemszögből válaszolni ahogy egy gyógyult 'sorstárs' teheti: nepanikoljblog@gmail.com
