HTML

Ne Pánikolj!

Szorongtam, pánikbeteg voltam de tökéletessen meggyógyultam. Ezen gyógyulást szeretném minden hasonló problémával küzdő embernek megmutatni, hogy nekik is esélyük legyen egy normális életre. nepanikoljblog@gmail.com

Friss topikok

Konklúzió..

2013.01.01. 00:19 cher-nus

Tanúlság?

Van. Sok van.. Én sokat tanultam. Legfőkébb azt, hogy megértettem: semmi sem történik ok nélkül. Egy szorongás, egy pánik, egy depresszió nem egy olyan dolog amitől rettegnie kell bárkinek is. Én azt sem hiszem, hogy ezek betegségek lennének. Ha az lenne, a testünk nem akarna így jelezni nekünk. Nem léteznének ezek, hisz evolúciós szempontból semmi haszna nem lenne. 

Van haszna. Mégpedig az, hogy a szervezetünk így jelez, ha valami nem stimmel. Ha valamit rosszul csinálunk. Erre jó példa a terhesség utánni depresszió. Az is olyan dolog ami nem szól másról mint, hogy az anya fél attól, egyedül marad, nem tudja felnevelni a gyerekét..stb. 

Ezek nem másból táplálkoznak mint a félelem. Attól a pillanattól kezdve, hogy kimondjuk: nem félek az érzéstől, mondjuk egy szorongás esetében, azonnal elmúlik minden. Onnédtól, hogy szembe merünk nézni ezekkel a 'démonokkal' minden megváltozik. Amint nem menekülni, hanem megoldani akarjuk rögtön minden könyebbé válik. És ha van valaki akinek ezt elhihetik, akkor az én vagyok. Én gyógyszerek nélkül, pusztán azzal, hogy kimertem mondani, nem félek ezektől, meggyógyultam.

A gyógyulást szó szerint kell érteni. Néha szorongok, de nem félek. Múló érzések, nem több. Ritmuszavarom is van, de attól sem félek. Megértettem, ez is olyan ami mindenkinek van (nekem sokat segített az, hogy akár napi ezer félreverés sem kóros, így az én napi egy kettőm, amit megérzek, semmi..)

Azzal, hogy ezeket elmeséltem, segíteni szeretnék mindenkinek aki hasonló problémákkal küzd.

Írjatok levelet és megpróbálok olyan szemszögből válaszolni ahogy egy gyógyult 'sorstárs' teheti: nepanikoljblog@gmail.com

Szólj hozzá!

Címkék: szorongás pánikbetegség pánikroham pszihológus pszihológia ritmuszavar szívritmus zavar kényszergondolat rivotril kényszeres rudotel

A felismerés..

2013.01.01. 00:02 cher-nus

Megoldást kerestem de nem találtam. Volt egy olyan fizikai tünetem amire gyógyszer nincs (Magnézium, Panangin nem segített..) Ekkor újra az eszemet próbáltam használni. Olvastam valahol, futólag, hogy ásványianyag háztartás felborulása okozhat ilyen tünetet.. Illetve a kiszáradás.

Gondolkodjunk? Kiszáradás. Ez érdekes volt. Mit is okoz az alkohol fogyasztás? Kiszáradást. Mikor jelentkeztek ezek a tünetek? Mikor másnapos voltam.. Akkor mi van ha nem iszok elég folyadékot? Dehát én tényleg nem iszok elég folyadékot! Volt olyan nyári nap amikor egy pohárnyi vizet ha ittam miközben végigizzadtam a napot. Sőt.. volt, hogy napokon át alig ittam. Aztán ekkortájt vertem be a majd egy liternyi whiskey-ket.. Húbaszki. Akkor iszok többet aztán meglátjuk mi lesz.

Két-három nap után jelentős javulást tapasztaltam, ha nagy mennyiségű vizet fogyasztottam. Ami ellent mond az orvosi 'logikának', hisz a víz pont kimossa az ásványi anyagokat a szervezetből.. De nálam mégis működött. Ekkoriban találtam rá egy gyógyszerre is, Magnerot a neve. Nagy mennyiségű magnéziumot tartalmaz ami ugyanúgy segített. Természetessen ez nem reklám, de mivel tudom, sok a ritmusos ember, így hátha segít azokon akik ugyanúgy szoronganak ettől mint én.

Szólj hozzá!

A második..

2012.12.31. 23:53 cher-nus

2008-2009 körül járunk. Ritmuszavaraim csökkentek, így jól voltam. Ekkor már együtt voltam az aktuális barátnőmmel (4.5 év), illetve munkám is volt, főállású grafikusként.. Bulikba is eljártam ahol általában nem vetettem meg az ivást..

Egy ilyen átivott éjszaka után másnapossan feküdtem otthon és néztem a tévét amikor történt valami ami elötte még sohasem. Hirtelen megállt a szívem majd egy hatalmas dobbanással 'újraindult', majd újra megállt és újra újraindult. Két iszonyatossan erős ritmuszavarom volt amitől totál megijedtem. Mint aki az élete utolsó percein van, teljessen bepánikoltam. Összeomlottam. Újra szorongás fogott el ami után rögtön az volt az első gondolatom, hogy ugyanaz lesz mint az alatt a három hónap alatt. Izzadva és remegve elbotorkáltam az ügyeletre ahol EKG-ra tettek majd megállapították, hogy minden normális. Talán elmondták, hogy szerintük ritmuszavar, de erre már nem emlékszem pontossan. Sokminden ködös arról az éjszakáról. Másnap újra szorongva ébredtem, rettegtem, hogy újra 'beteg' lettem. Ennek köszönhetően újabb ritmuszavarjaim voltak amik aztán még rátettek egy lapáttal.. Két nap múlva újra az ügyeleten csücsültem, ahol kaptam Seduxen ampullát. 

Ez teljessen kiütött másnap.. Dolgozni is alig bírtam bemenni miközben egy elfojtott szorongást éreztem. Munkahelyemen egyre szarabbul ment minden. Ezt látta a főnököm is aki kapcsolatainak köszönhetően beutaltatott a kardiológiára ahol soron kívül fogadtak. 24 órás monitor, stresszteszt, UH. Minden negatív. De ez semmit nem javított az állapotomon, hisz ugyanúgy szorongtam. Igazából talán nem is szorongtam már, mert konkretizálódott a félelmem tárgya: féltem, hogy újra félre ver a szívem. Vagy, hogy éjjel egyszercsak leáll.

Természetessen jött az újabb olvasgatás a neten. Írták, hogy ebbe bele is lehet halni, nem egy sportoló járt így már. A rettegés az finom kifejezés arra amit éreztem. Ez a munkahelyemen is meglátszott ahonnéd végül el is küldtek. Totális padló. Se munkám, barátnőm sem bírta jól ezt, én pedig minden percben rettegek a haláltól. Nem akartam meghalni, annyira fiatal voltam..

Szólj hozzá!

Címkék: szorongás pánikbetegség pánikroham pszihológus pszihológia ritmuszavar szívritmus zavar

Ritmuszavar..

2012.12.31. 23:34 cher-nus

A következő rész talán életem legmeghatározóbb eseménye lett végül. Elvoltam, bár kapcsolatom nem volt. Szorongani nem szorongtam, sőt, kifejezettem kellemes emlékekkel tekintettem vissza ezekre az eseményekre. Mindnig azt mondtam, hogy ez tett azzá aki lettem.. Aránylag normális felnőtt..

2006 körül járunk. Egy helyi klubban zenéltem mint dj amellett, hogy állást kerestem. Mivel a hétvégi 8-9 órányi éjszakázást (munkát) nem bírtam valami jól, elkezdtem inni. Félig meddig alkoholizmus szerü állapotba zuhantam, hisz bár csak hétvégén ittam, de akkor ez már rutinszerü cselekmény volt. Általában whiskeyt ittam amitől a péntek-szombat esték sokszor 'kiestek' másnap. Egyáltalán nem éreztem jól magam, sőt.. Sokszor egy hétvégén két üveg Ballentinest is betermeltem, ami mondanom sem kell már elég ipari mennyiség. Valami mást akartam, de a pénz az kellett.. még ha nem is volt sok.

Ekkoriban jelent meg egy újabb furcsa érzés bennem..

Amúgy ha jól olvassátok, láthatjátok, létezett egy hipohonder tünetem is. Hajlamos voltam erőteljessen befelé, magamra fókuszálni. Szinte minden apró testi problémából valami nagyobbat kerítettem.

Szóval ekkor jelent meg egy új 'tünet': A szívemnél furcsa érzésre lettem figyelmes. Mintha kimaradna egy dobbanás. Elöször nagyon ritkán tapasztaltam ezt, általában a hétvégéken mikor otthon voltam a buli után. Nem különösebben foglalkoztam vele, csak tudtam, hogy van valami. 

Aztán egyszercsak történt valami: Mi van ha valami baj van? Mi van ha meg fogok halni?

Újra elfogott az az émelyítő érzés amit akkor éreztem mikor elöször szorongani kezdtem. Annyi volt most a különbség, hogy csak a tünet körüli időszakra koncentrálódott ez. Itt született meg a pánikbetegségem. Vagyis valami pánik szerü érzés. Amikor nem vert furán a szívem minden okés volt, csak néha jutott eszembe, hogy van ilyen problémám. Viszont mikor félrevert, bepánikoltam és órákon át attól féltem, hogy újra ezt fogom érezni. Nem tudtam mi ez, nem olvastam soha sem ilyenről elötte. Igazából leírni sem tudtam.. Természetessen elmentem orvoshoz aki a kardiológiára is beutalt. Itt természetessen nem találtak semmit és megnyugtattak róla, hogy a szívemnek semmi baja.

Egy kicsit megnyugodtan bár a gondolat létezett bennem..

És akkor itt ugrunk egy kicsit az időben.

Szólj hozzá!

Címkék: pánikbetegség pánikroham pszihológus pszihológia ritmuszavar szívritmus zavar

Erő

2012.12.31. 23:21 cher-nus

Totális depresszív állapotomban egyszercsak erőt vettem magamon és kimondtam: elég ebből, ez csak a fejemben létezik. Tudom mire vágyom, tudom mit akarok, tudom mi izgat fel. Ezért tenni fogok ezen gondolatok ellen..

Tudatosult bennem, hogy a depresszióm ebből fakad. Megértettem, hogy a depresszió csak egy tünet. Egy jelzés a testemtől, hogy problémája van. Így úgy határoztam, a gondolatokkal kezdek el foglalkozni. Interneten sajnos kevesebb infó volt a kényszeres dolgokról mint mondjuk a szorongásról, de így is igyekeztem a nekem hasznos részeket kiszemezni. Ekkor olvastam a gondolat-stop módszerről, a fóbiákról és arról, hogy ez tök normális dolog minden embernél. 

Megértettem, hogy a magamba fordulásom miatt kezdtem indokolatlanul sokat koncentrálni erre. Ennek köszönhetően, bár lassan, de kezdtem megnyugodni. Ekkor ismerkedtem meg egy lánnyal akivel aztán egy évet voltam együtt. Bár a kapcsolat nem volt fényes, nekem mégis sokat segített, hogy nem vagyok szexuálissan csőd. Ebből megtanultam, hogy ez az egész csak az agyam hazugsága volt amit én túlpörgettem magamban. Megerősödtem..

Szólj hozzá!

Címkék: szorongás pánikbetegség pánikroham pszihológus pszihológia kényszergondolat rivotril kényszeres rudotel

Egy új 'élet' kezdete..

2012.12.31. 23:14 cher-nus

Évnyitó után egy héttel járunk. Minden tökéletes, minden fasza. Újra fiúiskola, de ezt nem bánom. Végre azt tanulom amit szeretek. Szorongás elmúlt, így végre újra fiatal lehettem.. Kereken egy hétig.

Ezen gyógyulásomnak volt egy kellemetlen mellékhatása. Jóval többet agyaltam, elsősorban magamon, ami így egy enyhe hipochondriás állapot felé vitt el. Magamra fókuszáltam, nagyrészt a tünetek, késöbb a megoldás keresése miatt. 

Egy hét telt el, mikor megszületett egy újabb gondolat. Ez most más volt mint az elöző. Nem volt fizikai tünete, inkább csak az agyamba épült be. Mint amikor egy számot hallunk és egész nap azt dúdoljuk. Ez egy ijesztő, egy jóval ijesztőbb 'felismerés' volt.. és ha most megengeditek, nem szeretnék ebbe mélyebben belemenni. Legyen elég annyi, hogy a férfiasságomat kérdőjeleztem meg.

Tudni kell rólam, hogy ekkoriban voltak szexuális problémáim. Egyrészt nem volt normális kapcsolatom még, másrészt ha volt is, voltak problémák. Sokáig féltem a nőktől, és féltem, hogy soha nem lesz olyan ember aki mellettem akar lenni.

Ez egyre szorongóbbá tett, hisz tenni nem tudok ellene mert nincs kivel, de mégis kellene egy nő akin bebizonyíthatom magamnak a félelmeim alaptalanságát. A szorongás visszatért, bár most nem ettől az érzéstől féltem, hanem a gondolattól, hogy nem vagyok alkalmas szexuális együttlétre (Nem voltam szűz, de nem volt jó egy aktusom sem eddig..) 

Megszületett a kérdés is: mi van ha meleg vagyok? Mi van ha nekem nem is a nők tetszenek? De rögtön ott volt a válasz: nekem nem tetszenek a férfiak. Nem akarok sem szexuálissan sem más formában férfival lenni. Bizonyítani nem tudtam magamnak így maradt az örjítő gondolat, az ördögi kör, hogy mi van ha nem a nőket szeretem?

Újabb olvasás vette kezdetét. Vajon mi lehet ez? Találtam is egy ilyen magyarázatot ami szerint kényszergondolataim vannak. Olyan gondolatok amik megszületnek, szinte bárkivel, de mégsem kontrollálható mert félelmet szül. 

Mondanom sem kell, még szarabb lett az állapotom mint a három hónap alatt. Totális összeomlás, mert ott még láttam kiutat, de itt már nem. Nem volt fizikai tünet, csak maga a gondolat ami folyamatossan ismétlődött. Újra dekoncentrált lettem aminek a végén erőteljes depresszív fázisba zuhantam. SSRI-ket szedettek velem amik nem hoztak eredményt, így maradt a megfoghatatlan rettegés. Ez rányomta mindenre a bélyegét amit akkoriban csináltam. Semmi barátnő, még csak futó kapcsolat sem..

Újra rettegtem és nem tudtam mit tegyek..

Szólj hozzá!

Címkék: szorongás pánikbetegség pánikroham pszihológus pszihológia kényszergondolat rivotril kényszeres rudotel

Meggyógyultam?

2012.12.31. 22:56 cher-nus

Egyre jobb állapotomnak szépen lassan meglett az eredménye.. A nyár végével új iskolába akartam menni programozást tanulni. Talán egy nap volt év végéig mikor lent voltam a barátaimmal valamelyik játszótéren. Nagyon jól éreztem magam velük, sokat nevettünk mikor megjelent újra egy enyhe félelem, hogy újra szarul leszek. És ahelyett, hogy azt mondtam volna, nehogy újra elkezdődjön, a vidámságomban annyit mondtam: nem érdekel ha rosszul leszek.

Ekkor történt az első csoda. Három hónappal a gyötrelmek kezdetétől hirtelen megtört a jég. Nem lettem rosszul, sőt.. Nagyon is jól voltam. Másnap mikor felkeltem ugyanúgy jól éreztem magam. A gondolat megjelent, hogy mi lesz ha.. de mégis sikerült elhesegetnem. Mindezt pedig gyógyszerek és pszihológusok nélkül. Egyes egyedül értem el azt amire több hónapja vártam. Hihetetlen büszke voltam. Évnyitóra úgy mentem, hogy íme, itt a lehetőség egy új életre. A gondolataimat szépen lassan átvették a körülöttem zajló események, régi állapotom csak kósza gondolatként jelent meg.

Igazából sok sok év után értettem meg ezt a három hónapot. Akkor elégedett voltam az eredményel még ha nem is volt minden világos, hogy miért így történt. Az eredmény pedig egy nyugodt élet reménye volt ahol jóval tudatosabban értelmeztem mindent ami körülöttem van..

Meggyógyultam!

Szólj hozzá!

Gyógyszerek nélkül..

2012.12.31. 22:47 cher-nus

Ahogy elözőleg írtam már, két hónappal az első rosszullét után elkezdtem elhagyni a gyógyszereket. Napjaim már elviselhetők voltak, bár a végét még nem láttam igazán. Minden nap féltem, hogy félni fogok, és hogy minden napom így fog ezután eltelni. Sokat olvastam így képeztem magam a pszihológia területén (persze csak azokkal amik engem éríntettek). Sok fájdalmas dolgot is leírtak: pl. az életemet így kell ezután leélnem, soha nem gyógyul meg ebből senki..stb. Ezek eléggé visszavetették a napjaimat, de a következő napon újra éreztem, hogy véget vethetek ennek a 'betegségnek'. Már mosolyogtam is, bár minden mosolyban ott volt ez a hihetetlen nagy kereszt amit épp cipeltem..

A sok agyalásnak köszönhetően egyre világosabb volt, hogy magamnak okozom ezt a szorongást. Nem a környezet befolyásolja hanem én magam. A gondolataim.. Ekkor kezdett derengeni az is, hogy édesanyámnak hasonló problémái voltak. Megfogalmazódott az is bennem, hogy anyám állapotát nem tudom feldolgozni.. Vagyis, hogy úgy próbálom meg kezelni, hogy lemásolom az Ő állapotát. (Anyám erős üzletasszony volt, akit döbbenetes volt látni összeomolva..)

Tudatossan kezdtem el élni. Napi rutinjaim voltak amik elötte sohasem. Ezek nagyon sokat segítettek, ráadásul egyre nagyobb kedvel vetettem bele magam mindenféle dologba. A nulla érdeklődésből hírtelen egy minden iránt nyitott ember lettem..

Ekkoriban próbálkoztam mindenféle lazító tréningel is, csakhogy kicsit oldjam a szorongás. Igazából ekkor már a napjaim részévé vált ez a mellkasi szorító érzés. Kicsit olyan volt mint egy kéretlen barát aki rajtam lóg és nem nagyon tudok tőle megszabadulni. Bár ekkor már voltak olyan napok is amikor gyak. nem szorongtam. Ezek hihetetlen erőt adtak, hisz azt mutatták van vége. 

Szólj hozzá!

Címkék: szorongás pánikbetegség pánikroham pszihológus pszihológia rivotril rudotel

Az első felismerés..

2012.12.31. 22:34 cher-nus

Azt tudni kell rólam, hogy inkább gondolkodó vagyok mint érzelmi ember. Tetteim mögött sokszor volt (és van is) tudatosság..

Másfél hónappal az első események után kintvoltam az ismerőseimmel egy kocsmában. Ekkor már minimálissan szocializálódtam miközben finoman inni is elkezdtem. Természetessen tudtam, hogy a gyógyszerre nem szabad, ezért ügyessen 'elfelejtettem' az ilyen hétvégék elött bevenni. Persze részegre nem vertem magam, de enyhén spiccesre többször sikerült. Az egyik ilyen spicces este után, hazafelé menet, szorongások közepette eszembe jutott valami: Mindennek oka van, talán ennek is. Elegem van a 'menekülésből' és az elfolytásból, Érteni akarom, hogy miért történik ez. 

Igazából ez a gondolat volt az ami elindította a forradalmat bennem. Elismertem magamnak, hogy problémám van, azzal, hogy érteni akartam. Furcsa érzés öntött el.. Kicsit olyan volt mint amikor leszakad egy nagy feszültség forrás a mellkasunkról. Ugyanúgy szorongtam, ugyanúgy féltem, hogy másnap is ez lesz, illetve, hogy soha nem múlik el, de mellette megjelent egy másik érzés is. Ez a remény érzése volt. Végre láttam egy kiútat.. igaz messze volt tőlem, de akkor is láttam. 

Elkezdtem gondolkodni, hogy mi miért is történik. Mikor érzem rosszul magam? Hát mikor eszembe jut, hogy rosszul leszek. Érdekes gondolat volt mert ezzel elkezdtem gyanakodni arra, hogy nem is más volt a hibás hanem én magam. Aztán ami eszembe jutott még, hogy mi történt mikor rosszul lettem? Iskolapad, lány, nyugalom. Mi van ha az volt a baj, hogy félek a nőktől? Megijedtem és bepánikoltam? Akkor nem is vele volt a baj, hanem velem?

Ekkor kerestem meg újra.. elmondtam neki azt amire jutottam és, hogy bocsásson meg. Ő már nem akart velem lenni mert félt, hogy újra megtörténik ez. Meg amúgyis, eléggé megbántottam és úgy kellett eltöltenie több hetet, hogy semmit nem tudott rólam. Őszinte leszek, akkor már picit érdekelt ez de úgy istenigazából mégsem. 

Ekkor kezdődött el az, hogy a félelmekkel teli gondolatokat felváltották az érteni akarom gondolatok. Végigjátszottam minden rosszullétemet, hogy mikor mi történt. Sokféle következtetésre jutottam amik közül egyik sem hozott olyan igazi eufóriát. Olyan, 'jó-jó' de mégsem hiszem, hogy ez az igazi 'megoldás' gondolatok voltak. 

Közben rászoktam egy másik 'hobbyra' is. Ez szerintem az amit minden pánikos, depressziós, szorongó megtesz: elkezd olvasni ezekről. Ahány oldal, annyiféle leírást kaptam.. Sikerült beazonosítanom a problémám, szorongás volt a neve. Közben az is világos lett, hogy attól félek, hogy félni fogok. Ez megrémísztett, hisz egy ördögi körnek tűnt akkor. 

Közben a rádiózás is ment, saját műsort is kaptam, ahol egyre jobban éreztem magam. Dolgoztam is egy klubban mint ruhatáros (iskola után ez is jó volt). Nappal már úgy ahogy élni tudtam, csak az estékkel volt baj. Bár ekkor már az esték is inkább azzal teltek, hogy elemeztem az aznapi szorongásomat, hogy miért is voltam ma rosszul?

Ekkor döntöttem úgy, mivel a pszihológus, pszihiáter hasznát nem láttam, hogy meggyógyítom magam. Ennek az első lépcsője az volt, hogy le kell állnom a gyógyszerről, hisz hogy is tudnék meggyógyulni ha gyógyszer 'bódít' minden nap. Fokozatossan álltam neki, aminek köszönhetően gond nélkül abba tudtam hagyni két hónap után. Orvosnak is elmondtam, hisz járni jártam, aki elmondta ez milyen problémák lehetnek, de ezen kívül nem kötött nagyon bele.

Szólj hozzá!

Címkék: szorongás pánikbetegség pánikroham pszihológus pszihológia rivotril rudotel

Felégettem mindent, mint Néró Rómát..

2012.12.31. 22:12 cher-nus

Nagyjából két héttel, az első 'tünetek' kezdetétől járunk. Napjaimat általában a szobámban töltöm ahol a fal bámulásán kívül nem sok mindent csinálok. Ja igen, és szedem már a Rudotelt..

A gyógyszertől kicsit jobban kezdtem érezni magam. Ugyanúgy feszültem de voltak már normális pillanatok. Ekkor találkoztam újra a lánnyal, akinek, mivel őt okoltam, megmondtam, hogy soha többet nem akarom látni. Felejtsük el ezt az egészet mert megszeretnék gyógyulni. Ő totálissan összeomlott, láttam rajta haragot, szomorúságot és minden mást amit egy ilyen mondat után mutathat egy ember. De akkor nem érdekelt ez, mert totálissan magamra fókuszáltam csak. 

Ahogy a lánnyal, úgy a barátaimmal is 'elbántam'. Őket sem akartam látni, nem akartam strandra menni, nem akartam velük találkozni. Ha jól akarnám megfogalmazni ezt az időszakot, akkor annyival összefoglalhatnám, hogy mindent ami a 'régi' életemhez kötött felszámoltam. Úgy hittem, mindezen emberek és élet az ami ezt okozza. A rádió volt az egyetlen amiben valami 'új' dolgot láttam, ami egy új élet kezdetét jelentette nekem.

Ekkoriban keresett meg egy ismerősöm, hogy egy földi sugárzású rádiónál műsort vezet és szeretne egy társat maga mellé (ennek az előzménye az, hogy dj-ként, helyi szinten sokat zenéltem). Mivel voltak már jobb időszakaim (ami iszonyat messze volt a valódi 'jobb' időszakoktól) elfogadtam. Gondoltam ez segíthet.. Bejártam a műsorba, megcsináltam amit kellett majd otthon újra 'összeomolva' töltöttem az estéimet.. Igazából vártam a csodát. Közben kitalátam, hogy a gyógyszertől is rosszab nekem, ezért abba kell hagynom. Természetessen nem tudtam, mert amint nem vettem be az adagot, még rosszabb lett az állapotom. Egy ördögi csapdát láttam ebben, amiből nincs kiút. Gyógyszertől nem gyógyulok, de nélküle is ugyanúgy szar minden..

Ekkor mentem el a pszihiátriára és kértem a vizsgálatomat. A pszihológus aranyos volt, de sajnos már ott láttam, hogy segíteni nem fog tudni. Pszihiáterhez is elküldött aki adott másfajta gyógyszereket. Sokat nem kérdezett, nagyjából 5 perc alatt lerendezett. Amit kaptam, annak a nevére nem emlékszem, csak az van meg, hogy a gyógyszertárban valami elzárt szekrényből vették ki, mint valami komolyabb orvosságot. Elkezdtem szedni aminek köszönhetően furcsa szivárvány színű ajtótokokat láttam. Visszamentem vele az orvoshoz és kértem mást. Ő akkor javasolta, hogy maradjunk csak a Rudotelnél, hisz attól valamennyire jobban vagyok. Így is tettem, maradt a napi 3-4 Rudotel és a fal bámulása..

Szólj hozzá!

Címkék: szorongás pánikbetegség pánikroham pszihológus pszihológia rivotril rudotel

süti beállítások módosítása